Meghallgattuk a jó melósokat. Mit tudtunk meg a válaszokból?
2017.12.12. 12:21
Eddig 100-nál is több jó melós töltötte ki a Jómunkás kérdőívet, amit azért hoztunk létre, hogy támogassuk a munkavállalók és a munkaadók közötti építő párbeszédet.
Nagyszabású projektünk kezdeményezőjének saját vállalata, a Förderband-GT is éppen szállítószalagokkal foglalkozik, de egyébként sem esik messze szellemiségétől a kérdőívünk mottója, amit éppen a modern futószalagos gyártósor úttörőjétől, Henry Fordtól kölcsönöztünk: „Ha a sikernek van titka, akkor az abban a képességben rejlik, hogy megértjük a másik ember nézőpontját, és az ő szemszögéből is látjuk a dolgokat, nemcsak a sajátunkéból.”
Más szóval az volt a cél, hogy a jó melósok és a főnökök kölcsönösen jobban megismerjék egymás nézőpontját. Íme, mi derült ki számunkra az eddigi válaszokból:
Anélkül, hogy ennyi megbízható válaszadó egybehangzó tapasztalatát vitatnánk, a teljesség érdekében kiegészíthető ez a kép azzal, hogy itt talán kommunikációs problémáról is szó van. Konkrétan: túlságosan kevés vezető beosztású személy veszi a fáradságot, hogy az alkalmazottak értésére adja, milyen nagy nyomásnak vannak kitéve manapság a vállalatok a megrendelői oldalról, hogy az áraikat csökkentsék. Ez adott esetben a „túlzott nyereséghajhászás” látszatát is keltheti, ha a főnök azért küzd, hogy egyáltalán fennmaradjon a cég, és fizetést tudjon adni.
A jó munkások válaszai alapján máris körvonalazódott tehát egy fontos teendő. Még világosabban meg kell értenie mindkét félnek, munkásnak és munkaadónak egyaránt, hogy egy hajóban eveznek. Az őszinteség és az átláthatóság jegyében kell vezetni a céget, hogy az összes érintett személy, vagyis a főnök és a beosztott egyaránt magáénak érezze annak örömét-bánatát, és végre ne szemben álló felekként tekintsenek egymásra, hanem partnerekként közös rálátásuk legyen az anyagiakra is.
Lehet persze, hogy ez egyelőre csak szép vágyálomnak tűnik, de amíg nem haladunk közösen efelé a cél felé, addig nem lehet szó valódi együttműködésről. Milyen lenne az a nyílt párbeszéd, amire a legérzékenyebb téma, a pénz kapcsán gondolunk? Kiderül ebből a cikkből.
Nagyszabású projektünk kezdeményezőjének saját vállalata, a Förderband-GT is éppen szállítószalagokkal foglalkozik, de egyébként sem esik messze szellemiségétől a kérdőívünk mottója, amit éppen a modern futószalagos gyártósor úttörőjétől, Henry Fordtól kölcsönöztünk: „Ha a sikernek van titka, akkor az abban a képességben rejlik, hogy megértjük a másik ember nézőpontját, és az ő szemszögéből is látjuk a dolgokat, nemcsak a sajátunkéból.”
Más szóval az volt a cél, hogy a jó melósok és a főnökök kölcsönösen jobban megismerjék egymás nézőpontját. Íme, mi derült ki számunkra az eddigi válaszokból:
A jó melósok szerint a legtöbb főnök hibája a „zsugoriság, túlzott nyereséghajhászás”
Mivel a kutatás még folyamatban van, pontos százalékot egyelőre nem mondanánk, de ez a válasz toronymagasan vezeti a főnökök viselkedése, hozzáállása terén tapasztalt hibák listáját.Anélkül, hogy ennyi megbízható válaszadó egybehangzó tapasztalatát vitatnánk, a teljesség érdekében kiegészíthető ez a kép azzal, hogy itt talán kommunikációs problémáról is szó van. Konkrétan: túlságosan kevés vezető beosztású személy veszi a fáradságot, hogy az alkalmazottak értésére adja, milyen nagy nyomásnak vannak kitéve manapság a vállalatok a megrendelői oldalról, hogy az áraikat csökkentsék. Ez adott esetben a „túlzott nyereséghajhászás” látszatát is keltheti, ha a főnök azért küzd, hogy egyáltalán fennmaradjon a cég, és fizetést tudjon adni.
A jó munkások válaszai alapján máris körvonalazódott tehát egy fontos teendő. Még világosabban meg kell értenie mindkét félnek, munkásnak és munkaadónak egyaránt, hogy egy hajóban eveznek. Az őszinteség és az átláthatóság jegyében kell vezetni a céget, hogy az összes érintett személy, vagyis a főnök és a beosztott egyaránt magáénak érezze annak örömét-bánatát, és végre ne szemben álló felekként tekintsenek egymásra, hanem partnerekként közös rálátásuk legyen az anyagiakra is.
Lehet persze, hogy ez egyelőre csak szép vágyálomnak tűnik, de amíg nem haladunk közösen efelé a cél felé, addig nem lehet szó valódi együttműködésről. Milyen lenne az a nyílt párbeszéd, amire a legérzékenyebb téma, a pénz kapcsán gondolunk? Kiderül ebből a cikkből.