Ilyen segítség nélkül könnyebb lenne: mihaszna munkatársak

2018.09.07. 10:27

Ilyen segítség nélkül könnyebb lenne: mihaszna munkatársak
Ilyen barátok mellett nincs szükség ellenségre! Így szoktak viccelődni olyankor, ha a támadás onnan érkezik, ahonnan az ember nem is várja. Hátulról, ahonnan a támogatásnak kellene jönnie. 
 
Ennek egy változata az, amikor a kollégáinkkal gyűlik meg a bajunk. Aki átélte, tudja: ez még rosszabb annál is, mint amikor a főnökkel van a baj, de legalább a csapat összetartó!
 
Milyen kollégákra panaszkodnak a jó melósok?
 
Ott van köztük a túlbuzgó törtető, a hízelgő, vagyis a nyalós és a notórius késő, aki soha sincs igazán jelen, mert ha ott van, akkor is csak mímeli a munkát. 
 
1. Az első típus hozzászoktatja a főnököt ahhoz, hogy a beosztott azonnal és lelkesen kell vállaljon mindent. Mintha egyenesen ez lenne a természetes, hogy az ember örüljön a pluszmunkának meg az extra elvárásoknak. 
 
Az ilyen buzgómócsingok miatt hamarosan toronymagasra nőnek az elvárások, de nem a jutalmak. Aki nem tudja tartani a lépést, annak meggyűlik a baja a főnökkel. 
 
Sőt, lehet, hogy a törtető „barátunkatˮ hamarosan afféle „kisistenˮ, alfőnök szerepben látjuk viszont. Ekkor elérte célját, és már nem is szorgoskodik annyit, de a jó melós életét azért ebből a pozícióból is megkeseríti.
 
2. Néha az ember azt se tudja, miért, és egyszer csak szúrós szemmel kezd nézni rá a főnöke. Vagy a többiek közül távolodnak el régi jó haverok pár lépéssel.
 
Ha az ember önvizsgálatot tart, néha felfedezi az okot. De tíz esetből nyolcszor ilyenkor legalábbis „besegítettˮ még egy tényező. Egy olyan bizalmaskodó „jóakaróˮ, aki hátulról fúrt meg.
 
Mindenkivel igyekszik jóban lenni az ilyen. Gyanúsan barátságos, mert válogatás nélkül haverkodik. Célja azonban csak az, hogy kihasználja az így összegyűjtött kapcsolati tőkéjét. Úgy is, hogy a főnök bizalmába férkőzik, és úgy is, hogy a régi cimborákat hangolja ellened.
 
3. Végül van egy olyanfajta munkatárs is, aki nagyon szeret csapatban dolgozni. Pontosabban: csapatban kerülni a munkát. Ha mások dolgoznak, könnyen el tud bújni a sürgés-forgás mögé. 
 
Nem is szükséges az, hogy rendszeresen késsen, vagy hamarabb lelépjen, mert ő valójában a munkában is pihen. Olyan ez, mintha a kötélhúzó versenyen valaki csak nyögne, erőlködne, de cseppet sem feszítené meg az izmait, hogy húzza is a kötelet!
 
Eddig a mi tapasztalataink. Az Önéi milyenek? Szívesen hallanánk a jó és a rossz munkahelyről, főnökről, kollégákról a véleményét. Kérjük, töltse ki ezt a kérdőívet!