Förtelmes főnökök: ilyen vezetővel a legrosszabb dolgozni

2018.09.05. 10:31

Förtelmes főnökök: ilyen vezetővel a legrosszabb dolgozni
Majdnem mindegy, mi a terület. Az emberi hibák nagyon hasonlóan ütköznek ki azoknál, akik vezető pozícióban dolgoznak. Mintha a hatalom nagyítóként működne, ami felnagyítja a rossz tulajdonságaikat. 
 
Az 5 leggyakoribb vezetői hiba, ami elüldözi a jó munkaerőt
 
1. Kivételezés. A rossz főnökök esetében sokszor van egy hízelgőkből, árulkodókból, rokonokból álló, szűkebb kör, amely a csapat hangulatáról meg a pletykákról tudósítja őket. 
 
Ezeknek a kiválasztottaknak a hibáit a vezető cserébe szívesen elnézi – a többiek rovására. Jobb időbeosztással, könnyebb feladatokkal hálálja meg a szolgálataikat, és a munkahelyen kívül is szívesen barátkozik velük.
 
2. Zavaros fej. Nincs is nehezebb annál, mint amikor úgy kell elérni a célt, hogy az ember nem látja tisztán. A förtelmes főnökök egyik gyakori tulajdonsága az is, hogy nem tudják pontosan, mit is várnak el. 
 
Délelőttről délutánra meggondolják magukat, hirtelen irányt váltanak, úgyhogy a munkás azt sem tudja, hogy éppen hányadán áll a teendőivel. Csak egy dolog biztos: hogy utólag a főnök elégedetlen lesz, és őket hibáztatja!
 
3. A párbeszéd hiánya. Ebben az esetben a vezető egyoldalúan, hangosan és pofátlanul beszél a beosztottal. Nem adja meg a lehetőséget arra, hogy a dolgozó válaszoljon a gyanúsításra és a bírálatra, hanem csak a saját hangját szereti hallani. 
 
Amúgy az ilyen főnök alig beszél a csapatával. De ha hibát észlel, akkor azonnal ugrik, és egyszerre bepótolja a hosszas szótlanságot.
 
4. Gyenge jellem. Enyhébbnek tűnik, mint a fenti problémák. De csak látszólag az. Ilyenkor a vezető nem szavahihető, könnyen megszegi az ígéreteit, nem lehet elmenni a szaván. 
 
Néha az engedékenység látszatát kelti, de könnyen meg is gondolja magát. Köpönyeget fordít, és úgy tesz, mintha soha nem is beszélte volna meg az ügyet a beosztottal. Másra hárítja a bajt, mert nincs bátorsága szembenézni a problémákkal, de a sikert szívesen vállalja magára.
 
5. Beképzeltség. Nagyon jó tulajdonság, ha az ember sohasem felejti el, hogy honnan indult. A jó főnökre sokszor igaz az, hogy beosztottként, „lennebbrőlˮ kezdte a pályafutását. Ennek köszönhetően abból a másik szemszögből is ismeri a dörgést.
 
Ezzel szemben a förtelmes főnököknek ez az utolsó típusa „külön állatfajnakˮ képzeli magát. Pedig ő is csak ember, még ha félistenként viselkedik is!
 
Hosszan lehetne még folytatni ezt a felsorolást. Önnek milyen tapasztalatai vannak a rossz vezetőkről? Na és a jókról? Kérjük, válaszoljon a kérdőívünkre!